Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Termékek Menü

Letöltöd? Feltöltöd? Biztos?

Az illegális letöltések manapság ugyanolyan részei az internetes világnak, mint a közösségi oldalak. Tegyük a szívünkre a kezünket: minimum valami filmet már szinte mindenki töltött le, vagy nézett meg online. Ugyanakkor van ennek a jelenségnek egy másik aspektusa is, amit hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni, kiváltképp, amikor például hazai írók könyveit torrentezzük, vagy töltjük fel/le…

Tegyük fel, hogy mondjuk, koszorúkat árulsz. Gyönyör koszorúkat, melyeket szívesen, és nagy kedvvel készítesz, és ebből akarsz megélni. Tehetséged van hozzá, kitanultad a csínját-bínját, az emberek szeretik, amit csinálsz. Van egy kis üzleted, ahol árulod ezeket a koszorúkat, sokan vesznek is tőled, de jönnek páran, akik azt mondják:

„Nem is tudom, inkább elvinném ingyen, elvégre, neked ez élvezet, nem olyan, mint egy munka.”

„Ez nem komoly munka, hogy itt kötögeted ezeket, miért gondolod, hogy megélsz belőle?”

„Nem kéne pénzt kérned érte, mi lesz így azokkal, akik nem tudják megfizetni?”

Aztán egyszer csak odajön valaki, ellopja a boltodból az árudat, majd a sarkon elkezdi ingyen osztogatni, Robin Hood-nak képzelve magát...
„Én csak lehetővé teszem, hogy bárkinek legyen belőle! Jót teszek az emberekkel! Ez olyan nagy bűn lenne?”

Persze, így is nézheted. Nem kell azt figyelembe venned, hogy a koszorúkészítőnek ideje, pénze, munkája van a portákája elkészítésében. Nem kell nézni azt, hogy amit a sarkon ingyen eladsz, abból a koszorú készítője lehet, hogy aznap bevásárolt volna a gyerekeinek. De te igazi harcos vagy, egy jótevő! Le a karvalytőkével, ingyencuccot mindenkinek! Hiszen ez jár, nem igaz?

A mai világgal együtt járnak az illegális fel-és letöltések. Kár ezzel harcolni, mondhatnád, és igazad is van. Ugyanakkor egy-egy letöltés – és különösen feltöltés – alkalmával, amikor épp jótevőnek képzeled magad azzal, hogy ingyenesen elérhetővé teszel valamit, amivel más heteket, hónapokat – nem ritkán éveket – dolgozott, picit gondolj bele a másik oldalba.

Mert ott van az a bizonyos magyar író, aki próbál írni, és boldogulni egyszerre ezen a világon... Aki író, az pontosan tudja, miről beszélek. Mert vagy odaadod a kéziratodat egy nagy kiadónak, aki aztán leakasztja a bevételed 93%-át, a maradék 7-et meg valamikor majd megkapod, egy bizonyos mennyiségű eladás után, vagy a magánkiadás rögös útját választod, amikor aztán tényleg mindened, de mindened beleöntöd egy elsőre feneketlennek tűnő kútba, mert hiszel abban, amint csinálsz, és látni akarod, ahogy az írásod testet ölt könyv formájában. Legtöbben ezt megpróbálják munka mellett végezni, minden megtakarításukat, energiájukat, idejüket ebbe feccölve. Akárhogy is, de pénzed alig lesz ebből. Külföldön más a helyzet: ott a nagy kiadók egy jelentős jogdíjat fizetnek, amiből legalább a következő könyvedig eltartod magad, és nem utólag, hanem előre fizetnek, gyakorlatilag kivásárolva téged… De persze ez sem mindenkinek adatik meg. Itthon még a  sikereseknek SEM.

A kamikaze harcosok pedig megpróbálnak magánkiadásból élni. Egy kis országban, önerőből, extra anyagi segítség nélkül igyekeznek elérni, és megnyerni egy akkora közönséget, ami eltarja legalább az írót – és a családjáról, ha van, nem is beszéltünk. Megsúgom, ez majdnem „mission impossible” kategória a legtöbbek számára.

Hogy miért akar valaki ebből élni? Hmm, nem is tudom, mert mondjuk ebben jó? Ebben tud kiteljesedni? Sajnálod ezt tőle? Irritál, hogy ő „csak írogat”? Minek ezért fizetni, nem igaz? Hisz’ ez nem is igazi munka… Ennyire zavaró, ha valaki a hivatásából szeretne élni?

Láttam már írót dolgozni, és egyre több íróval kerülök kapcsolatba a kéziratok gondozása kapcsán. Kérdezek valamit tőled, aki „bátran” töltöd fel fel a különféle illegális fáljmegosztó oldalakra a magyar szerzők műveit, nem gondolva bele abba, mit teszel tönkre ezzel:

  • Hajlandó lennél a céljaid, a szenvedélyed érdekében éjszakákat virrasztva keményen dolgozni?
  • Hajlandó lennél minden megtakarított filléredet ennek szentelni?
  • Volt már bármi az életedben, amiért úgy igazán hajlandó voltál áldozatot hozni? Volt? Akkor milyen érzés lett volna, ha valaki ezt megpróbálta volna ellehetetleníteni?

Az írók minden nap meghozzák ezt az áldozatot. Csakúgy, mint mindenki más, aki szenvedéllyel, hittel végzi a munkáját, vagy inkább, gyakorolja a hivatását.

Te pedig ellopod, amit csinált. Ellopod azzal, hogy elveszed tőle azt a forrást, ami legalább nullásra kihozná a költségvetését. Ami egy picit könnyebbé tenné az életét. Vagy, szerencsés esetben, ami biztosítaná a megélhetését. Egy könyvet beszkennelni, és feltölteni persze nem olyan érzés, mint egy boltban lopni, majd ingyen árulni a sarkon, de ugyanazt teszed, csak pepitában. Nézz szembe vele!

Úgyhogy legközelebb, mikor épp belekezdenél a feltöltésbe, esetleg állj meg egy pillanatra, és gondold ezt is végig. Mert nem teszel te semmi jót ezzel, hiába álltatod magad.

Épp egy szöget versz valaki álmának a koporsójába.

Ha pedig épp a „letöltés” gomb felett áll az egérmutatód, jusson eszedbe, hogy ha le is töltötted az adott könyvet, akkor, ha tetszett, legyen benned annyi, hogy a vásárlásoddal támogatod az írót, akárki legyen is az – mert lehet, hogy épp ezen múlik az, hogy tud-e utána íróként tevékenykedni egyáltalán.

Persze, nem egyedül a te letöltésed dönti ezt el, de ha döntened kell, hová tartozol, mit választasz: azokat akik segítik az írót, vagy akik kisemmizik őt?

Zsolt