Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Termékek Menü

Iroda a kertben

Gyermekkoromban úgy képzeltem, az írók enyhén porszagú könyvtárszobában, recsegős bőrfotelben, tömör tölgyfa asztal fölé görnyedve, öreg írógépeken gépelik a kézirataikat. Előttük óarany ernyős antik lámpa, mellettük megannyi összegyűrt papír, a papírkosár mellett...

 

Bevallom, sosem szerettem asztalon írni. Nem tudom, miért, talán dacból alakult ez így nálam. Van ugyanis egy bátyám, aki még ovis koromban egy gyönyörű íróasztalt

kapott. Le voltam nyűgözve tőle, hiszen számomra az írás és az olvasás már akkoriban is kész csoda volt. Azt gondoltam, ha nagyobb leszek, majd én is kapok egy ilyen gyönyörűséget...


Időközben az első emeleti, kis panellakásunkból kertes házba költöztünk, és a szüleimet ellepték a felújítási munkák. Felnőtt szemmel már látom, mekkora munka lehetett egy öreg, igazán lepukkant házból igazi, meleg, családi otthont varázsolniuk, de kicsiként nem tűnt fel, csak az, hogy a gyönyörű pici lakásunkból egy olyan helyre költöztünk, ahol szenet kell lapátolni a kályhákba, hogy meleg legyen, és még kád sincs... Leendő íróasztalom így aztán - teljesen érthető okokból - kb. a kétszázadik helyre rangsorolódott, és amikor iskolás lettem, kaptam egy "valamilyen" asztalt, amit végtére is, ki lehetett nevezni íróasztalnak. Kicsi volt és ronda, ezért - mivel úgyis egy csomó festék volt a háznál -, lefestettem csokibarnára, minek után még az eredetinél is sokkal rondább lett. Képtelen voltam mellé ülni, inkább az ölembe vettem egy kemény fedeles könyvet, és azon írtam. 

Teltek-múltak az évek, és úgy gondoltam, előbb-utóbb valaki észre fogja venni, hogy nekem még mindig nincs "igazi" íróasztalom, mint a többi gyereknek, és egyszer majd én is kapok egy igazán szép darabot, de a mi családunkban a "praktikus" jelző mindent felülír. :))) Nincs trendmánia, sznobéria, ha valami használható, ha valami működik, az jó!! wink Így aztán, hiába ronda valami, ha nem dől össze, mindegy, hogy optikai sokkot okoz, megtartjuk. laugh

Így aztán a ronda asztal és én együtt nőttünk fel. Ő néha rám nézett, és kiöltötte a nyelvét. 
- Nem is akarnám, hogy ideülj! - mondta gőgösen.
- Nem is fogok odaülni - vontam meg duzzogva a vállam. 
- Sosem fogsz így megtanulni írni!
- Mert te aztán annyira tudod. 
- Nem fog sikerülni!
- Akkor csak figyelj...

"Csakazértis" megtanultam írni. Az ölemben, az ablakban ücsörögve, a kerti székekben, a fűben hasalva, sőt, a buszon ülve. Idővel pedig már nem is érdekelt, milyen az asztalom, sőt, hogy egyáltalán, van-e asztalom. Szerettem a felhúzott térdemen írni: kényelmes volt, kézre állt, és volt benne egy olyasfajta természetes lazaság, amit sosem pótolt volna még egy szép íróasztal sem.  smiley

Aztán dolgozni kezdtem, és a munkahelyemen íróasztal mellett kellett írni. Nem esett jól. Még számítógépezni sem... de aztán vettem egy laptopot, és boldogan konstatáltam, ölben írni notebookkal is lehet. Nem is akárhogyan, hiszen zenét hallgathatok közben, és kiülhetek vele egy tópartra, egy erdőbe, egy sziklás hegytetőre, vagy a kertünkbe...  heart smiley

Hiszitek vagy sem, szeretek így írni, és nagyon régóta nem vágyom már semmilyen íróasztalra. Hintaágy után viszont annál inkább sóvárogtam, hiszen abban valami isteni üldögélni, heverészni, aludni, olvasni és regényt írni. Így hát Zsoltival és a gyerekekkel beújítottunk egy csodaszép, türkizkék darabot, amit az egész család imád. 

Az örökzöldek előtt, a tűzliliomok mellett áll. Ha beleülünk, bármerre nézünk, mindenütt virágok, előttünk a borostyánnal befutott öreg cseresznyefa és a hortenziák. Ez hát a nyári "irodánk", ahonnan dolgozunk, és ahol jelenleg az új regényemet, a Lélekváltókat írom... 

Dorka épp virágokat fotóz, Izuska még alszik, Zsolti pedig a kiskertet teszi rendbe. Mert van ám egy csomó házi termesztésű zöldségünk: retek, paradicsom, bab, paprika, hagyma, cukkini és egy csomó fűszernövény.

Le akartam paparazzizni őket, de mindenki elmenekült előlem...  laugh Hát, majd legközelebb.
Addig is, olvassatok valami szépet!  heart

Eszter